Az ólom{0}}akkumulátortöltők működési elve

Az ólom-savas akkumulátorban az anód (PbO2) és a katód (Pb) elektrolitba (hígított kénsavba) van merítve. A két elektróda között 2 V-os áram keletkezik. Ez az ólom--savas akkumulátorok elvén alapul. A töltés és kisütés során az anód, a katód és az elektrolit a következő változásokon megy keresztül: Az ólom-szulfát első esetben az ólom oxidációs állapota megnő, és oxidálódik, a pozitív töltések a pozitív elektródába áramlanak; az ólom-szulfát második esetben az ólom oxidációs állapota csökken, és csökken, és negatív töltések áramlanak a negatív elektródába.

1. Kémiai változások a kisütés során
Amikor az akkumulátort egy külső áramkörhöz csatlakoztatják kisütés céljából, a hígított kénsav reakcióba lép az anód- és katódlemezeken lévő aktív anyagokkal, és új vegyületet, „ólom-szulfátot” képez. A kisütés során kénsav szabadul fel az elektrolitból. Minél hosszabb az ürítés, annál hígabb lesz a kénsav koncentrációja. Az elfogyasztott kénsav mennyisége arányos a kibocsátott mennyiséggel. Az elektrolitban lévő kénsav koncentrációjának, azaz fajsúlyának mérésével meghatározható a kisülés vagy a maradék töltés mennyisége.

2. Kémiai változások töltés közben
A töltés során az anód- és katódlemezeken keletkező ólom-szulfát lebomlik és kénsavvá, ólommá és ólom-peroxiddá redukálódik. Ezért az elektrolit koncentrációja az akkumulátorban fokozatosan növekszik, vagyis az elektrolit fajsúlya megemelkedik, és fokozatosan visszaáll a kisülés előtti koncentrációra. Ez a változás azt jelzi, hogy az akkumulátorban lévő aktív anyagok olyan állapotra csökkentek, ahol újra áramot tudnak szolgáltatni. Amikor az ólom-szulfát mindkét elektródán az eredeti aktív anyagokra redukálódik, a töltés befejeződött. A katódlemezen hidrogén, az anódlemezen oxigén keletkezik. A töltés utolsó szakaszában szinte az összes áramot a víz elektrolízisére használják fel, így csökken az elektrolitszint. Ezen a ponton tiszta vízzel kell feltölteni.