Az elektromos járműtöltők alapvető osztályozása

Negatív impulzustöltők
Az ólom-savas akkumulátorok több mint 100 éves múltra tekintenek vissza. Kezdetben a világ általában a régi nézeteket és működési eljárásokat követte: a 0,1 C-os töltési/kisütési arány (C az akkumulátor kapacitása) hosszabb élettartamot eredményezett. 1967-ben az amerikai Mr. Max publikálta kutatási eredményeit a világ számára, hogy megoldja a gyorstöltés problémáját, 1C-nál nagyobb impulzusáramot használva a töltéshez, és a töltési időközökben az akkumulátor kisütését. A kisütés segít kiküszöbölni a polarizációt, csökkenti az elektrolit hőmérsékletét, és javítja a lemezek töltésfelvételi képességét.

1969 körül néhány kínai tudós sikeresen kifejlesztett különféle márkájú gyorstöltőket Mr. Max három törvénye alapján. A töltési ciklus a következő: erős-áramú impulzusos töltés → a töltési út leválasztása → az akkumulátor rövid lemerülése → a kisütés leállítása → a töltési út csatlakoztatása → nagy-áramú impulzustöltés…

2000 körül ezt az elvet alkalmazták az elektromos járművek töltőinél. Töltés közben a töltési útvonal nem szakad le; egy kis ellenállást használnak az akkumulátor-rövidre zárására, hogy lemerüljön. Mivel a töltési út a rövidzárlat alatt nem szakad le, a töltési úton sorba van kötve egy tekercs. A rövidzárlat általában 3-5 ezredmásodpercig tart (1 másodperc=1000 ezredmásodperc) 1 másodpercen belül. Mivel az induktorban lévő áram nem tud ugrani, a rövidzárlati idő rövid, védve a töltő teljesítményátalakító szakaszát. Ha a töltőáramot pozitívnak nevezzük, akkor a kisütés természetesen negatív, ami az elektromos járműiparban a „negatív impulzustöltő” kifejezéshez vezet, amely állítólag meghosszabbítja az akkumulátor élettartamát stb.

Az elektromos járművekben általában három-fokozatú töltőket használnak. Az első fokozatot állandó áramfokozatnak, a másodikat állandó feszültségű fokozatnak, a harmadikat csepptöltési fokozatnak nevezzük. Elektronikus szempontból az akkumulátorral kapcsolatban: az első fokozatot pontosabban a töltőáram-korlátozó fokozatnak, a másodikat a nagy állandó feszültségű fokozatnak, a harmadikat pedig az alacsony állandó feszültségű fokozatnak nevezzük. A második és harmadik fokozat közötti váltáskor a panelen lévő jelzőfény ennek megfelelően változik. A legtöbb töltő piros lámpát mutat az első és második fokozatnál, és zöld lámpát a harmadiknál. A második és harmadik fokozat közötti átmenetet a töltőáram határozza meg; egy bizonyos küszöbértéknél nagyobb áram belép az első vagy a második fokozatba, és egy bizonyos küszöbértéknél kisebb áram a harmadik fokozatba. Ezt az áramot átmeneti áramnak vagy inflexiós áramnak nevezzük.

A korai töltők, beleértve a márkás-járművekhez valókat is, miközben jelzőfényeket is megjelenítettek, valójában állandó feszültségű, Ezek jellemzően 44,2 V körüli stabil feszültségértékkel rendelkeztek, ami megfelelő volt az akkori nagysűrűségű kénsav akkumulátorokhoz.